Iskolásként sokan tapasztaltuk, hogy az olyan művészeti órákra, mint a rajz, sokkal kisebb hangsúly került. A bizonyítványban persze számított, milyen jegyet viszünk haza, ami talán akadályozhatta is, hogy mindenki számára egyaránt élvezhető legyen, ám azt nem gyakran hangoztatták, mi „haszna” egy rajzórának. Felnőve viszont egyre inkább kezdünk rájönni, amikor a mókuskerék pörgését ellensúlyozva egy workshopon festünk vagy éppen krétarajzzal díszített falak között, már a látványtól feltöltődve fogyasztjuk el az eszpresszónkat.
Mindez pedig új karrierutakat is megnyithat. Pár éve például Posta Zsófi sem gondolta, hogy rajz és vizuális kultúra tanári állása mellett egyszer egy kreatív dizájnt, dekorációt, élményfoglalkozásokat kínáló vállalkozást hoz létre. „Gyerekkorom óta nagyon szerettem alkotni, és a szüleim mindig nagyon támogattak ebben. Már középiskolában is sokat tanultam a művészetről, így biztos voltam benne, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Igaz, tanári pályában még nem gondolkodtam, amikor az egri főiskola rajztanári szakára jelentkeztem, mindössze tetszett a képzés. Időközben viszont rájöttem, hogy nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, átadni nekik a tudást” – emlékezik vissza.
Csakhogy a világ is átalakult közben. Az utóbbi években a művészet iránti kereslet megnőtt: egymást érik a felnőtt színezők, a Youtube tele van festészetet, kalligráfiát, kézműves technikákat oktató videókkal, és egy átlagos üzletben is kaphatók olyan minőségi kellékek, amelyeket korábban csak művészellátókban lehetett elérni. Zsófi szerint ez a korszellemmel jár együtt: „Az emberek természetszerűen vágynak arra, hogy legyen valami az életükben, ami le tudja csendesíteni őket. Az utóbbi években nagyon népszerű lett az én-idő fogalma, a művészetek pedig ennek egyfajta formái. Másrészt szeretnék azt a fajta sikerélményt is átélni, amit egy szép tárgy elkészítése jelent, aminek szintén van pszichológiai többlete.”
De nemcsak a hobbijainkban jelenik meg a művészet: ott van az újhullámos vendéglátóhelyek kirakatrajzaiban, a feliratokban, az egyedileg megrajzolt étlapokon.
Úgyhogy négy évvel ezelőtt Zsófi és lépett, és létrehozta saját vállalkozását. Azóta vendéglátóhelyeknek készít krétarajzokat, kreatív dekorációt, illetve élményfoglalkozásokat tart. „Anno már kaptam egy-két felkérést étteremdekoráció készítésére ismerősökön keresztül, és az egyik megrendelőm fel is vetette, hogy nem akarok-e ezzel foglalkozni. Akkor nemet mondtam: ha valaki kéri, szívesen készítek neki kreatív dizájnt, de nem gondoltam, hogy erre vállalkozást építsek. Aztán amikor egy Balaton-parti vendéglátóhely is megkeresett, kiderült, hogy Budapesten már egész sokan foglalkoznak éttermi dekorációk rajzolásával, Veszprémben és a Balatonnál viszont nincsen erre ember. Akkor döntöttem el, hogy mégis csak jó lenne kezdeni valamit ezzel a piaci réssel” – meséli. Egyre többen érzik ugyanis, mekkora különbség van egy előre legyártott matrica felragasztása és egy kézzel készített rajz között, mennyivel élettel telibb utóbbi.
Veszprémben több helyen is találkozhatunk munkáival: ő készítette például a Kunszt! első menütábláját, de rajzolt a Marica étteremnek és a Tizenegynek is, a Balaton partján többek között Tihanyban, Füreden, Kenesén, Almádiban díszítik rajzai a vendéglátóhelyek falait, de szépségszalonokat és a HRC Group irodájának falát is dekorálta, illetve esküvőkre készített dizájnt. Egy alkalommal pedig Esztergomba hívták, mert a megrendelő ragaszkodott hozzá. Nem véletlen, hiszen különös precizitással dolgozik: induláskor nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagokat, kitanulja azokat a technikákat, amelyek időtállóvá tesznek egy kültéri fatáblás rajzot is. Látványterv alapján dolgozik, amelyet a megrendelővel közösen álmodnak meg, de igyekszik saját stílusjegyeket becsempészni a munkáiba.
Zsófi elmondása szerint nagyon szereti, hogy a felkérések révén belepillanthat a vendéglátóhelyek életébe, és hogy rengeteg értékes emberi kapcsolódásra tesz szert. Másrészt az alkotási vágyát is kiélheti. „Amikor elkezdtem tanítani, nagyon lekötött az órákra készülés, és egy idő után kezdett hiányozni, hogy ne csak beszéljek a művészetről, hanem valamilyen kreatív tevékenységet is végezzek. Mostanra a vállalkozás szorosan kiegészíti a tanítást: sokkal hitelesebbnek érzem magam a gyerekek előtt, mióta látják az alkotásaimat.”
De fordítva is működik a dolog, a Te Balatonod fantázianevű élményfestésein például kifejezetten jól jönnek a pedagógusi tapasztalatok, hiszen jól látja, miért akad el valaki és hogyan segíthet. Mint mondja, igyekszik szabad kezet adni, de támogatóként ott lenni: a Balaton partján zajló, a tavat ábrázoló festéseken előre megrajzolja a képet, de azt már a résztvevőkre bízza, milyen színeket használnak, hogyan kezelik az ecsetet. Persze amennyire kell, instruál, segít, tippeket ad, figyelmeztet az időkeretre, de engedi, hogy a résztvevők megéljék a kreativitásukat, a fantáziájukra támaszkodjanak. Így tud igazán lelazító és feltöltő lenni ez a foglalkozás mindenki számára.
Emellett többször tartott már akvarell festő és kalligráfia workshopokat a Pekedliben, mostanában pedig karácsonyi gömbök díszítésére invitál. Bár nyáron heti rendszerességgel jár a gyerekekkel a salföldi Bányába alkotni, ezeket a foglalkozásokat kifejezetten felnőtteknek szánja. „Nagyon sokan a pandémia alatt elkezdtek videók alapján megtanulni különböző technikákat, de elakadtak és szükségük lett volna személyes segítségre. Nekem épp ez a célom a workshopokkal: megtanítani érdekes technikákat és áttörni a gátakat, hogy ezeket elsajátítva otthon szabadon alkothassanak.”
A vállalkozás gerincét ugyan még mindig a krétarajzok, az éttermi dekorációk adják, s részben szezonális, mi számít népszerűnek, de egyre többen érdeklődnek a foglalkozások iránt is: sokan adják ajándékba – születésnapra, leánybúcsúra stb. – az élményfestést, de a karácsonyi gömbkészítő workshop is teltházhoz közelít. Talán mert ezek végre nem a teljesítményről szólnak, hanem a kikapcsolódásról, az alkotás öröméről, amit az iskolában is igyekszik hangsúlyozni Zsófi.
S hogy mit hoz a jövő? „Mára önműködővé vált a vállalkozás dekorációs része: nincs szükség promóciókra. Az ügyfelek egymás között ajánlanak. Inkább arra kell figyelnem, hogy ne vállaljam túl magam” – mondja. Ez örömteli, és Zsófi szeretné, ha az is maradna. „A kezdetektől az iskola mellett viszem a vállalkozást – jelenleg a Rózsa és a Kossuth iskolákban tanítok –, de volt egy időszak, amikor részmunkaidőben tanítottam. Akkor éreztem, jobban rástresszelek arra, hogy megy a vállalkozás és ez kicsit a kreativitásom is megmérgezte. Ez az egyensúly most ideális: van egy fix láb, amire támaszkodhatok, közben tudok arra figyelni, merre vigyem a vállalkozást, és minden megkeresést ajándékként élek meg.”
Bertalan Melinda / Fotó: Domján Attila