Néhány tudós szerint kellő mennyiségű csokoládé elfogyasztása olyan érzést vált ki az emberben, mintha szerelmes lenne. Elsőre talán meghökkentő lehet ez az állítás, de mégis van valóságalapja. Erre pedig jó bizonyíték Veszprém legújabb, vagy inkább legédesebb vendéglátóhelye, a Bom Chocobar, ahonnan egy szürke hétköznap is mosolyogva jönnek ki a vendégek, nem véletlen.
Két forró csokoládé között óriási különbség lehet, főleg akkor, ha a kakaóbabot szakértő kezek változtatják át gőzölgő krémes itallá, nem pedig az instant port keverik össze egyszerű felforrósított tejjel. Vigné Steigler Adél az előbbi mellett tette le a voksát, ez persze nem meglepő annak fényében, hogy a csokoládé szerelmeseként jól ismeri, mi a különbség két ugyanolyan címszó alatt futó termék között.
De, hogy megértsük, pontosan miért is állítja ezt a veszprémi Bom Chocobar megálmodója és tulajdonosa, az ő kíséretében utazzunk el oda, ahol minden csokoládé története kezdődik.
Ehhez egészen az Amazonas vidékére kell menni, de mindenképpen valamelyik trópusi országba, Brazíliába, Peruba vagy éppen Madagaszkárra. Itt termesztik a kakaóbabot, valamint szüretelés után itt is hántolják, majd darálják le, hogy aztán kellő mennyiségű tejterméket hozzáadva elkészüljön a pasztilla, a csokoládé egy olyan köztes állapota, amit aztán Európába vagy a világ bármelyik pontjára exportálva a helyi csokoládékészítők a saját receptjük szerint dolgozzák fel, ízesítik és készítik el a mindenki által ismert édességet. Közülük is a belgák járnak az élen a csokoládékészítés tudományában, nekünk magyaroknak viszont mind készítés, mind fogyasztás szempontjából van lemaradásunk.
Hogy ez pontosan miből látszik, arra még később visszatérünk Adéllal, aki saját bevallása szerint csokoládéfüggő, ha egy napig nincs lehetősége csokit enni, szinte már elvonási tünetei vannak, mondja nevetve. Ez annak tükrében főleg meglepő, hogy eredeti szakmáját nézve fogorvos, akiknek a kezei közé gyakran kerülnek olyan emberek, akiknek éppen a túlzott édességfogyasztás okozott problémát, habár megfelelő fogápolással bármilyen édességet lehetne fogyasztani, mondja Adél egy nagyon rövid kitérővel fogorvosi szerepében.
Őt egyébként az egyetemi évei alatt ejtette foglyul a csokik világa, akkoriban diákmunkásként, majd később üzletvezetőként dolgozott a tanulmányai mellett egy budapesti csokoládébárban. Ott testközelből ismerte meg a különböző ínyencségek elkészítését, a forró csokiét, a trüffelekét, különböző bonbonokét. Az élet aztán úgy hozta, hogy férjével és két kisgyermekével visszaköltözött szülővárosába, Veszprémbe, ahol idén ősszel megvalósíthatta régóta dédelgetett álmát és megnyitotta saját csokoládébárját a belvárosban, a Bom Chocobárt.
Hogy miért is számít kuriózumnak ez a hely akkor, amikor szinte az összes étteremben és kávézóban kapható forró csoki, arra a válasz a pult mögül érkezik, onnan, ahol a Bom Chocobar alapanyagait tárolják. Adél ugyanis olyan eredeti dél-amerikai pasztillákból dolgozik, amilyenek a leghíresebb belga csokoládémanufaktúrákba is érkeznek. Ezeket aztán saját receptúrája szerint ízesíti, olvasztja meg és kínálja a vendégeknek több tucat ízben. Mandulás, mazsolás, szerecsendiós, rózsavizes, chilis, hogy csak néhányat említsünk, ráadásul itt sem aromákkal oldja meg a különböző ízvilágok előcsalogatását, hanem valódi alapanyagokkal és esszenciákkal.
Ha azt gondolnánk, hogy egy csokoládéval foglalkozó vendéglátóhely ajtajában már az első napon egymásnak adták a kilincset a vendégek, Adél eloszlatja ezt a tévhitet, hiszen, mint mondta, a magyar emberek nem ismerik az igazi csokoládét, ezért meg kell ismertetni velük. „Azt vettem észre, hogy nálunk inkább a tömegfogyasztás van jelen. Az emberek vágynak az csokoládéra és az általa okozott boldogságra, de nincs meg bennük az igény, hogy valóban elmélyedjenek ebben a világban.” - mondja Adél, aki viszont nem enged a tömegfogyasztásnak és hisz a valódi csokoládé jótékony lelki hatásában is.
Erre pedig tudományos bizonyítékok is vannak, ugyanis a csokoládé természetes pszichoaktív anyagot tartalmaz, feniletilamint. Ez egy olyan kémiai vegyület, ami az ember szervezetében stimulálja az úgynevezett „boldogsághormonokat, mint például a dopamin, vagy az endorfin, ez pedig egyszerűen boldogságérzetet ad annak, aki éppen egy forró csokit szürcsöl. „Nem tévhit, a csokoládé tényleg a szerelem első látásra érzetét adja” - mondja nevetve Adél, aki hozzáteszi, náluk is időnként megfordulnak olyan vendégek, akik egy szürke hétköznapon látszólag mogorván jönnek be, majd egy bögre forró csokoládé elfogyasztása után már mosolyogva, sokkal vidámabban távoznak.
A Bom Chocobárban viszont nem csak ilyen forró italokkal lehet találkozni, Adélék szintén saját receptek alapján és eredeti pasztilla felhasználásával süteményeket, trüffeleket, mousse-t is kínálnak, újabban csokoládés forralt bor is szerepel náluk, valamint felkerült egy csokoládés melegszendvics is a táblára, mint az egyik legizgalmasabb kuriózum.
Hogy a jövőben ez mivel bővül még, nagyban függ attól is, hogy Adél kreativitása meddig ér el, valamint, hogy édesapjától milyen visszajelzéseket kap, hiszen ő az első számú kóstolója, akitől az édesszájúságot is örökölte, neki mutatja meg elsőként, ha megalkotott egy új ízvilágot.
A Bom Chocobárral tehát egy olyan hellyel gazdagodott Veszprém, ami nemcsak a mindennapos lelki béke megteremtésében segít annak, aki betér, hanem a gasztronómia legédesebb területén is segít kitágítani az ismereteket. Ráadásul ezt a vonalat követve Adél hamarosan különböző workshopokat és előadásokat is szervez, hogy mások is elmélyedhessenek a csokoládék izgalmas világában.
Hajas Bálint / Fotó: Domján Attila