Az utolsó meleg napok telnek, hamarosan hűvösre fordul az idő, véget érnek a szabadtéri rendezvények. Azok, akik nem a színház-koncert-buli vonalon mozognak, nehezen találnak ilyenkor feltöltődést kínáló programot Veszprémben. A Rákóczi utca üzletei között azonban megbújik egy festőstúdió, ahol ez lehetséges.
Az Artist for a day élményfestő stúdióban ráadásul az a legjobb, hogy nem kell őstehetségnek lenni az alkotás elkészítéséhez. Ez nem a profizmusról szól, hanem a kikapcsolódásról. „Amikor öt évvel ezelőtt megnyitottam a stúdiót, olyasmit szerettem volna megvalósítani Veszprémben, ami addig még nem létezett itt. Az élményfestéssel először külföldön találkoztam, mivel én magam is nagyon szeretek festeni, rendkívül megtetszett ez a lehetőség. Stúdiónk elsődleges célja, hogy igazi, kreatív feltöltődést adjon a festésen keresztül. Ez nem festőiskola, nem az a célunk, hogy oktassunk, sokkal inkább az, hogy aki idejön, az kiszakadjon a hétköznapok mókuskerekéből, pihenjen, kiélje a kreativitását, alkosson és közben érezze jól magát” – meséli Veres Anita stúdióvezető.
Az élményfestések persze annak is jó lehetőséget teremtenek, akik kicsit képeznék magukat, hiszen minden egyes alkalommal lehet valami újat tanulni, akár a színkeverésről, akár az ecsetkezelésről, akár a különböző festési technikákról. Vannak olyan visszajáró vendégek, akik egyértelműen azzal a szándékkal jönnek újra és újra, hogy fejlődjenek. A legtöbben azonban a kikapcsolódást keresik, vagy egyszerűen csak szeretnék próbára tenni magukat egy izgalmas területen.
Félni nem kell, itt nem nagyon lehet kudarcot vallani. „Van egy aranyos mondása a hozzánk érkezők többségének: »Általános iskolás korom óta nem vettem ecsetet a kezembe. Sikerülni fog így is?« Az elmúlt öt év bizonyítja, hogy igen” – mondja Anita. Erről a művészeti vezetők, Pallósi Krisztina és Takács Mónika gondoskodnak. Ők azok, akik lépésről lépésre végigvezetik a résztvevőket az alkotásokon: saját vásznukra festve mutatják és magyarázzák, milyen színt, ecsetet kell használni, hova kerüljön a következő vonás, milyen módszerrel érhető el az a hatás, amit szeretnénk visszakapni a képeken, a jelenlévők feladata pedig tulajdonképpen követni őket. Ez mindenkinek menni szokott, de ha valaki elakadna, a művészeti vezetők segítenek, akár magyarázattal, akár egy konkrét vonal felskiccelésével.
Arra is odafigyelnek, hogy olyan képeket válasszanak, amelyek valóban teljesíthetőek időben és nehézségi szintben is. Egy alkalom három órát ölel fel, ezalatt egy közepes nehézségű kép kényelmesen megfesthető, de ha bonyolultabb kép a napi téma, ez az idő bővülhet akár 15-20 perccel is, könnyebb festmény esetén 2,5 óra is elég a festésre – havonta egy-két alkalommal vannak ilyen képek.
Változó az is, hogy a résztvevők teljesen üres vászonra festenek-e vagy sem. „Ha absztrakt vagy könnyebb tájképről van szó, a vásznak üresen várják a festésre érkezőket. Figuratív képek, vagy a perspektivikus ábrázolás miatt nehezebb alkotások esetén viszont az ehhez szükséges vonalakat előre felrajzolják a művészeti vezetők, hiszen számunkra nem az a fontos, hogy az ide érkezőknek meglegyen a grafikai háttértudása, nálunk a festésen és az élményen van a hangsúly” – magyarázza Anita.
A magyar kultúra rendkívül teljesítményorientált, folyamatosan bizonyítani akarunk, mindenhol és mindenben a legjobbak akarunk lenni, már a hobbijainkban is egyre inkább profizmusra törekszünk. Ez a mentalitás időnként a festés alkalmakon is előjön, éppen ezért a művészeti vezetők már a legelején elmondják: ezt most tegyük félre, ne görcsöljünk, higgyük el, hogy menni fog és engedjük el az önmagunkkal szembeni magas elvárásainkat. Akkor tud igazi örömmé válni a festés, akkor lesz igazi flow élményünk, ha ezt a szabadságot megadjuk magunknak a festés közben.
Az élményfestés – miközben segíthet a maximalista gondolkodás elengedésében – ugyanakkor a sikerélmény révén segít az önbizalom növelésében. A három óra úgy száll el, hogy észre se vesszük, és ez rendkívül felfrissítő, hiszen így kiszakadhatunk egy kicsit az állandó ingerekkel bombázott világból. A stúdióban tartanak festéseket a felnőttek mellett a 8-14 éves korosztálynak is: az ő egészséges fejlődésük érdekében például kifejezetten fontos, hogy a technológia vezérelte, állandóan pörgő világban másfajta impulzusok is érjék őket és egy meditatívabb tevékenységgel le tudják kötni magukat.
A festés remek közösségi program tud lenni, egy olyan élmény ami összeköt – már csak a hazavihető kész festmény révén is –, nem véletlenül jönnek sokan barátokkal. Van lehetőség páros festésre is, amikor két kép alkot egy egészet, de nagyon népszerűek a családi festések, amikor szülők, nagyszülők, gyerekek együtt festenek. Az óévbúcsúztató festések két ünnep között, vagy az iskolai szünetekre szervezett programok sokaknak adnak lehetőséget arra, hogy összejöjjön a család. A stúdió tart privát, kitelepülős festéseket is: hívták már őket legénybúcsúra, mert a vőlegény lába két nappal a leszervezett program előtt eltörött, s járógipsszel a festés könnyen megvalósítható volt. Ugyanígy volt több állomásból álló leánybúcsú része az élményfestés, máskor a Maxon Motornál dolgozók gyerekeinek szervezett táborba invitálták őket, festettek Balatonfüreden a hajógyári kikötőben, jártak többször Bakonyjákón és Pétfürdőn, és tartottak pálinkakóstolással összekötött élményfestést is a Somló-hegyen. Privát festéseknél egyébként a vendégek választhatják ki a megfesteni kívánt témát vagy képet, de a hagyományos alkalmakon is előfordul, hogy figyelembe vesznek ajánlást.
Egyébként kifejezetten szeretnek kísérletezni: ugyan vannak visszatérő témák, mint a tengerpart, az őszi-tavaszi tájképek, télen a meghittséget kifejező képek, de egyre több modern és különleges technikával készült képet ajánlanak ki – ottjártunkkor például aranyfüstfólia felhasználásával festettek, de készült festmény fára és struktúrpasztával is. Ahogy Anita mondja: folyamatosan ötletelnek technikák és új anyagok terén, de arra is nyitottak, hogy más, rokon típusú workshopokat valósítsanak meg. „A repertoár végtelen, de persze mindig kikérjük a résztvevők véleményét, hiszen az ő visszacsatolásuk a legfontosabb. Ez az, ami inspirál és továbbvisz bennünket: amikor halljuk, hogy sikerült meglepniük önmagukat a saját képességeiket illetően és boldogan, feltöltődve távoznak a festményükkel.”
Bertalan Melinda / Fotó: Domján Attila