Vannak vidékek, amelyeket felidézve egyből megszólal a zene a fülünkben. New Orleansra gondolunk és fürge jazz szólamok csendülnek fel lelki szemeink előtt, Milánóban járunk és halljuk az operát az ablakokon kiáradni, Párizsról álmodozunk és közben Edith Piaf sanzonokat dúdolunk. Na és mi a helyzet Veszprémmel? Veszprém minden bizonnyal a cross-over műfaj hazája lenne.
Itt egyszerre van otthon az utcazene, a klasszikus, a verbunkos, a katonazene, a könnyed pop és a rock, az ethno és a folk, a latin és a blues, a jazz és a funk. Persze egyetlen vidék sem korlátozódik csupán egy műfajra, de ritka, hogy egy ilyen kisváros ennyire tele legyen zeneiséggel. Talán a környék költőisége teszi, valami különös szinesztézia nyomán.
Veszprém zenei élete legalábbis már a középkorban is virágzott. Magyarország legrégebbi székesegyházát, a Szent Mihály-bazilikát első formájában még Szent István és Gizella építtette, ahol a kezdetektől fogva jelentős zenei élet zajlott. A székesegyház első ismert orgonáját Vetési Albert püspök rendelte meg 1469 körül, s az 1500-as évekig rendszeresen hangzott fel a szentmiséken gregoriánum. A mohácsi csatavesztés és a török uralma aztán Veszprémet is jó időre elcsendesítette, noha nem teljesen: a többszólamú éneklés valószínűleg épp a Mohács utáni időszakban indult meg, amikor a budai várkápolna egykori énekes-káplánja, Gyöngyösi Tamás succentorként, az éneklőkanonok helyetteseként dolgozott a székesegyházban.
Zenei életről érdemben azonban az 1700-as évek első harmadáig nem beszélhetünk, habár a székesegyházba már 1630 után beszerezték az első barokk orgonát. A török hódoltság utáni évtizedekben viszont annál nagyobb fejlődés vette kezdetét: a magyar főurak és az egyházi méltóságok célja nemcsak az ország újjáépítése lett, de a zenei élet megújítása is. Ekkor vette kezdetét a szimfonikus egyházzene százada: a püspökök és kanonokok külföldi útjaikon megismerve az európai műzenét, itthon szenvedélyes kottagyűjtésbe kezdtek, mecénásként támogatták a zeneszerzőket, együttesek fenntartásával pedig lehetőséget teremtettek a kortársak műveinek előadására.
Veszprémben az alapokat Acsády Ádám püspök tette le. Az ő idejében, 1735 adventjén hangzott fel az első zenekaros mise, s ő volt az, aki 1737-ben 300 forintos alapítványt tett le, hogy annak évenkénti hat százalékos kamatából az orgonista zenészeket fogadjon a nagyobb ünnepekre. A székesegyház első állandó ének- és zenekarát 1762-ben sikerült megszervezni, melynek első karnagya a francia származású Kemény Ferenc lett 1794-ben. Kemény zenés miséi eseményszámba mentek: gyakran vezényelte Haydn, Rossini és Mozart operanyitányait és szimfóniatételeit. Együttesét a templomon kívül is rendszeresen szerepeltette, ezzel megteremtve a veszprémi koncertéletet. 1826-ban aztán lemondott a karnagyi posztról Höpler József javára, aki Harmonia néven megszervezte a dóm fúvósegyüttesét, mely a városi formaruhás fúvószenekarok nem hivatásos tagjaival kiegészülve rendszeresen fellépett egyházi és világi ünnepeken.
Höpler utódaként 1827-ben Ruzitska Ignác folytatta a karnagyi munkát, aki már 1800 óta a zenekar hegedűse, valamint koncertmestere volt. Utóbbi pozíció jelentős pedagógusi munkával járt: a koncertmester nemcsak az együttes darabjainak betanításáért, a hangversenyekre való felkészítésért és a mindennapi próbák vezetéséért felelt, de a zenélni vágyó veszprémi polgárok és tehetséges nemes kisasszonyok és úrfiak tanításáért is. Ruzitska ezzel gyakorlatilag megteremtette és haláláig fenn is tartotta a több lábon álló polgári zenei életet, hegedűtanárként pedig nemzedékeken átívelő jelentőségre tett szert. Az ő tanítványa volt ugyanis az a Ridley-Kohne Dávid, aki később a Nemzeti Zenede oktatójaként a modern hegedűiskolát megteremtő Auer Lipót első budapesti tanára lett.
Eközben az 1800-as években az egyházi és a világi zenei élet folyamatosan elkülönült: előbbiben inkább a gregorián lett domináns, míg utóbbit illetően a hangversenyek váltak gyakorivá az egykori Megyeházán tartott első, 1813-as nyilvános koncertet követően. Emellett a 19. század népszerű zenéjévé a verbunkos vált, melynek gyerekkori barátja, az anyagi nehézségei idején rendszerint Veszprémbe látogató híres verbunkos zenész, Csermák Antal mellett Ruzitska is nagy kedvelője volt. 1823-ban Sebestyén Gábor pápai ügyvéddel létrehozták a Veszprémvármegyei Zenetársaságot, mely kiadványaiban a korabeli verbunkos dalokat az utókornak is átmentette: a 15 kötetes Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből a kor legfontosabb zenei kincsestára.
Bár Ruzitska nevét végül az utókor jóval kevesebbet emlegeti, a város ma is tisztelettel adózik azok előtt, akik megalapozták zenei gazdagságát. 1916-ban, közadakozásból nyitotta meg kapuit a Városi Zenede, a mai Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola jogelődje, számos hangszeres együttes működik a városban, köztük az 1985-ben alakult nemzetközi hírű Mendelssohn Kamarazenekar, 2015-ben pedig fesztivált hoztak létre a világhírű hegedűművész, Auer Lipót emlékére, melyre az Auer-utódok szinte kötelességüknek érzik „elzarándokolni”.
Az 50-es évek óta fontos szerepet töltenek be a város életében a kórusok is, elsősorban a 66 éve alakult, nemzetközi rangú Veszprém Város Vegyeskara és a Liszt Ferenc Kórustársaság, amelyek nagy mértékben járultak hozzá, hogy 1971-ben Magyarországon először Veszprém adott otthont Európa énekeseinek az Europa Cantat Éneklő Hetek megrendezésével. Úgy tűnik, a város szeret úttörő lenni: az országban először itt indult utcazene fesztivál 2000-ben, a fővároson kívül itt találkozhatunk egyedül olyan világsztárokkal a VeszprémFest keretében, mint Tom Jones, s Veszprém kaphatta meg az UNESCO – A zene városa címet is. Veszprém azonban nem áll meg: 2030-ra szeretnék elérni, hogy itt éljen a legtöbb zenélő ember az országban.
Bertalan Melinda / Fotó: Domján Attila, internet