„Amíg lélegzet járja át a testet, addig élet van benne. Ha a lélegzet távozik, távozik az élet is. Ezért tehát szabályozd a légzést.” (Hatha jóga pradipika II.3.)
Az életben maradáshoz és az egészségünk megőrzéséhez nemcsak élelemre és vízre van szükségünk, hanem levegőre is. A légzés még fontosabb, mint az evés és az ivás, hiszen evés nélkül az ember kibírja pár hétig, ivás nélkül pár napig, levegővétel nélkül viszont mindössze néhány percig.
A jógának nyolc fő ága van, melyek szoros egységet alkotnak, ugyanakkor mindegyik összetevőnek megvan a maga önállósága, ezek egyike a pránájáma (lélegzetszabályozás), amely önmagában is hatalmas kutatási téma.
A pránájáma a belégzés (púraka), a visszatartás (kumbhaka) és a kilégzés (récsaka) tudatos meghosszabbítása. A gyakorlása szilárd tudatot, akaraterőt és józan ítélőképességet fejleszt ki. A szó jelentése: a „prána” lélegzetet, légzést, életet, energiát, erőt jelent - ami teremt, fenntart, pusztít; az ájáma megnyújtást, kitágítást, szabályozást, meghosszabbítást, mérséklést, ellenőrzést jelent. Így a pránájáma jelentése a légzés meghosszabbítása vagy mérséklése.
Egy átlagos belégzés alkalmával az ember mintegy 500 köbcentiméter levegőt szív be; mély belégzés alkalmával a beszívott levegő mennyisége kb. hatszor több lehet, elérheti a 3000 köbcentimétert is.
A meghatározott légzéstechnikák bőséges oxigénfelvételt biztosítanak, ezzel együtt kémiai változások mennek végbe a testben.
A pránájámák gyakorlását elsősorban az ászanák (jógapózok) gyakorlásával érdemes kezdeni, amely megszünteti a testben lévő elzáródásokat, amelyek akadályozzák a prána áramlását, így ezzel felkészülünk a pránájáma gyakorlataira. A pránájáma gyakorlása szabályozza a prána, energia, életerő áramlását.
A rossz testtartás, a horpadt mellkas, az érzelmi zűrzavar, az elhízás, a dohányzás, a légzőizmok egyenetlen használata számtalan, alig látható változáshoz, végül helytelen légzéshez, hibás tüdőfunkcióhoz, szívproblémához is vezethet. Ezzel szemben a helyes légzés segíthet megelőzni, mérsékelni vagy meggyógyítani ezeket a diszfunkciókat.
A légzés megfigyelésekor tapasztalhatjuk, hogy a légzés a lelkiállapotunk függvénye is. Másképp lélegzünk, ha nyugodtak vagyunk, ha izgulunk, ha szerelmesek vagyunk, ha megijedünk. Ahogy a tudatállapotunk hat a légzésünkre, úgy hat a légzés szabályozása a tudatunkra.
A szapora, felszínes légzés fokozza az idegességet, stresszt, feszültséget, fájdalmakat.
Egészségünk szempontjából döntő jelentősége van a nyugodt, egyenletes, mély légzésnek, amely összhangot teremt a test és lélek között.
A teljes jógalégzés a hasi, a mellkasi és a kulcscsonti légzés kombinációja.
A belégzés és a kilégzés maximálásával tanuljuk meg irányítani a légzést. Belégzéskor lassan és mélyen lélegezzünk be a hasi területre (mély hasi légzés). A has tágulása után kezdjük tágítani a mellkast kifelé és felfelé (mellkasi légzés), majd lélegezzünk a tüdőcsúcsokba (kulcscsonti légzés). A vállak és a kulcscsont kissé felfelé mozdulnak, mialatt a levegő megtölti a tüdő felső lebenyeit. A kilégzés során ugyanebben a sorrendben fújjuk ki a levegőt, először a hasi részből, majd a mellkasból és végül a tüdő kulcscsont alatti részéből. A teljes jógalégzés átszellőzteti az egész tüdőt, kiegyensúlyozza a vérnyomást, szabályozza a vegetatív idegrendszer működését, harmonikussá teszi a tudat működését.
Jó gyakorlást kívánok!
Csáti-Ersók Marietta
jógaoktató
Fotó: Adobe stock