A szalma, mint alapanyag nem újdonság az építkezéseknél, viszont ahogy egy veszprémi vállalkozás alkalmazza ezt a természetes megoldást, az egyedülálló az egész világon. A belváros egy eldugott pontján már felépült egy ilyen épület, ahol a szalma, mint építőanyag, tartószerkezet és szigetelő is megjelenik. Bemutatjuk az „aszalma” házat.
Nebraskában áll egy templom, amit még a XX. század elején építettek. Persze ebben önmagában semmi meglepő nincs, sőt ennél régebbi épületekkel is találkozhatunk az USA-ban. Viszont a nebraskai templomot nem kőből, vagy téglából építették, de még csak nem is fából, hanem szalmából. 120 évvel később pedig ugyanúgy stabilan áll az épület, sőt az USA ezen, középső részén még számos ugyanilyen technikával épített ház található a végeláthatatlan prérin. A szalmaházak tehát kiállták az idő próbáját, mindezek ellenére mégsem terjedt el szerte a nagyvilágban ez, a ma már oly divatos „környezettudatos” jelzővel is illethető építkezési forma.
Ennek egyszerű oka van, a szalmaházak a városiasodás szempontjából nem voltak praktikusak. Amikor például a ’30-as évek elején elkezdtek kinőni a felhőkarcolók az USA több államában, a 100 emeletet is megközelítő magasságuk miatt az acélszerkezettel nem tudta a szalma felvenni a versenyt.
Emiatt sokáig figyelmen kívül hagyták a tervezők ezt az alapanyagot, viszont pár éve ismét lehet találkozni olyan házakkal, amelyeknek a falait szalma tölti ki, az építőipari trendek pedig azt mutatják, a jövőben még elterjedtebb lehet ez a megoldás. Ráadásul egy ilyen épület már Veszprémben is felépült, de még a szalmaházak technológiáján belül is egyedi megoldással, úgy, ahogy sehol máshol a világon nem alkalmazzák a szalmát.
Az m20 Generál Kft. által jegyzett technológiát egyszerűen csak „aszalmának” nevezték el a feltalálói. Olaj Máté, aki eredetileg építőmérnök végzettségű és a szalmaprojektben résztvevő partnere úgy magyarázták el innovációjukat, hogy az általuk épített szalmaházba, ha belépünk, minden irányból szalma vesz körül minket. Érthetőbben, az aszalma lényege, hogy ezt a természetes építőanyagot nem csak segéd és kitöltő anyagként használják vázszerkezetben, hanem az épület legfőbb alapanyagaként. „Ebben a házban szalmából vannak a falak, a tartóoszlopok, szalma van a lábunk alatt és a tetőszerkezet szigetelése is szalmából készült” – magyarázta Máté a különleges épület kulisszatitkait, amikor beléptünk Veszprém belvárosának egy eldugottabb zugában megépített házba. Tehát az ő technológiájukban a szalmát, mint teherhordó épületszerkezeti elemet is használják, ami egyszerre alkotja és megtartja az épületet.
„Egy nagyobb kör szalmabála megközelítőleg 350 kg, három bála már kitesz egy tonnát, ha ezek egymáson vannak, akkor az általuk alkotott tartóoszlop is ilyen nehéz, ami így óriási súlyt képes megtartani.”
De, hogy milyen speciális szalmára van ahhoz szükség ahhoz, hogy egy lakható épület falai és minden egyéb része ebből készüljön, Máté hamar eloszlatta a bonyolult technológiát sejtő gyanúnkat.
„Ezek a bálák ugyanazok a másfél méter átmérőjű hengerek, amikkel a mezőkön találkozhatunk. A titok nem kémiai adalékanyagokban, vagy speciális kezelésben rejlik, hanem egyszerűen az időjárásban és a betakarítás módjában. A legfontosabb, hogy a szalma learatása és feldolgozása száraz időben történjen. Ha ez nem adott, akkor utólag szárítjuk ki. A másik kulcskérdés, hogy a szalmát lassan arassuk le a mezőgazdasági géppel, hiszen a cél, hogy minél tömörebb és homogénebb bálát kapjunk.”
Ez utóbbi megoldás egyébként pont ellenkezik azzal, ahogy a mezőgazdaságban végzik a betakarítást, ott a gyors aratás és a laza szerkezetű bálák a meghatározóak, amelyek aztán az állatok elé kerülnek. A szalmaházaknál viszont fontos a tömörség, hiszen ez garantálja azt, hogy a száraz szalma ne vegyen fel nedvességet, valamint az oxigénhiányos környezet meggátolja a gombák szaporodását is, így garantálva a szalma hosszú élettartamát. Ugyanez a tulajdonsága – azaz az a tömör, oxigénhiányos állaga – az, ami tűzvédelmileg sem jelent kockázatot, hiszen kísérletek bizonyítják, hogy az ilyen építőanyag nem tud lángra kapni, csupán megperzselődik, ha nyílt lánggal találkozik, amire egyébként a burkolóanyag miatt nem kerülhet sor.
Máté és partnerének megoldása tehát újszerű a piacon, ahogy pedig említettük, Veszprémben már fel is építettek egy kisebb házat ezzel a technológiával, elsősorban azért, hogy saját udvarukban teszteljék, hogyan viselkedik a szalmaszerkezet az időjárási viszonyokhoz képest.
„Egy éve áll ez a ház és egy év alatt egy repedést, egy beázást nem találtunk a falakon. Nem jelentek meg rovarok és rágcsálók sem. Nyáron megtartja a hűvöset, télen pedig ennél a méretnél egy hősugárzó is elég, hogy felfűtse az épületet. Ez persze nem meglepő, hiszen 40 centi vastag szalma vesz körül minden oldalról, ami egy homogén elegyet alkot. A hagyományos téglafalakkal és betonfödémekkel ellentétben itt nincsenek hőhidak, a szalma egyenletesen lélegzik, így a pára sem tud kicsapódni.”
Mindezt kellemes hőmérséklet mellett magyarázta Máté az aszalma házban, amiről viszont kívül az avatatlanok nem mondanák meg, hogy miből épült fel. Csupán a falak ívelt formája árulkodik arról, hogy nem biztos, hogy tégla van a vakolat mögött. Ugyanis az aszalma házaknál a bálákat Mátéék által csak „A” betűvel nevesített anyag tartja össze, ez zárja le úgy minden irányból a szalmát, hogy az tökéletesen szigeteljen és tartsa egyben az épületet. Sőt, ha kellően kemény a talaj, amire az egyszintes ház épül, még beton alapozásra sincs szükség az építkezéshez.
Ha ez nem lenne elég, a veszprémi mintaprojektnél még ennél is tovább mentek, a tetőre földet vittek fel, amit aztán befüvesítettek, igazi öko-hatást keltve. A szalma-technológia egyedüli hátránya, hogy évente csupán egy hónapig, az aratás idejében van lehetőség az építőanyag előállítására, ezért az aszalmánál is a lassú, ám tudatos fejlődés a cél.
Érdeklődőből már most is akad bőven, több önkormányzat, intézmény is megnézte már a veszprémi mintaprojektet, Máté pedig a látványtervek előtt állva meséli, hogy elsősorban iskolák, óvodák, szociális szállók, vagy akár állatmenhely építésére is kiválóan alkalmas lenne ez a méhkasszerű elrendezés, ahogy összerendezik a bálákat egy épületté. Sőt, árban is kedvezőbb, a téglához képest 30-50%-kal olcsóbban fel lehet húzni szerkezetkészre egy ilyen épületet.
Persze, aki magánemberként is elkötelezi magát ezen megoldás mellett, a nem is olyan távoli jövőben akár egyedi családi házakat is fel tudnak építeni ilyen környezettudatos technológiával, ahol az építőanyag előállítása nem jár környezetterhelő melléktermékkel. Ez egyébként az unió és a magyar kormány irányelveivel is egybevág, nem véletlen, hogy minisztériumi szinten is követik az aszalma fejlődését.
HAJAS BÁLINT / / FOTÓ: DOMJÁN ATTILA