Amikor elindulsz akár az első vagy sokadik jógaórádra, a legkevésbé sem az jut eszedbe, hogy a gyakorlás segít az elengedésben vagy az elfogadásban, netán hogy könnyebben fogsz tudni alkalmazkodni. Elkezdődik az óra és lehet, hogy azt érzed, még nem tudsz figyelni. Igen, először meg kell érkezned, testben és lélekben. Rá kell, hogy hangolódj önmagadra.
De miért is fontos a ráhangolódás?
Talán mert egész nap rohantál, feladatokat oldottál meg, figyeltél a munkádra, a környezetedre, a családodra – mindenre és mindenkire, ami és aki körbevesz. Ki maradt ki? Te magad! Ezért kell megérkezned – önmagadhoz, befelé figyelned, elkezdeni megérezni, megtapasztalni saját magad, visszavonni a figyelmed a külvilágról és befelé irányítani azt. Meg kell tanulnod elengedni a külvilágot és önmagaddal lenni. Ez az egyik legnehezebb és egyben legcsodálatosabb út, amin elindulhatsz. Lehet, hogy segít, ha befelé fordító csenddel kezdődik az óra vagy a légzés figyelésével vagy bármilyen módszerrel, amin keresztül az oktatód szelíden vezet, amivel segít elvonni a figyelmed a külvilágról és önmagadra irányítani azt.
Megérkezel.
Miután lecsendesítetted az elméd és a gondolataid, folytatódik az út, az ászanák, jógapózok gyakorlásán a hangsúly.
Itt ismét magadra kell figyelned, hiszen a fizikai testeddel végzed a gyakorlatokat, a saját határaid keresed és tapasztalod meg az ászanák által. Jön egy újabb elfogadás – a határaid elfogadása. Megtanulod, hogy nem versenyzel sem a melletted állóval, sem a szemben lévővel, mert mindenki magára figyel, mert mindenki a saját határait figyeli és tapasztalja. Megnyugszol. Talán hallod is ezt az instrukciót az oktatótól: figyeld meg, mit jelez a tested, hallgass a tested jelzéseire. A te tested határait és jelzéseit figyeld. A másiké nem a tiéd… Megtanulsz figyelni a tested jelzéseire. Alkalmazkodsz hozzá. Megtanulod, hol vannak a határaid és megtapasztalod, elfogadod őket. Már érzed, hogy ez nem verseny, ahogy az életben ezt megszoktad. Elkezded érteni, hogy az az út, amit elkezdtél a gyakorlásoddal, önmagad megtapasztalásáról, a határaid elfogadásáról és az odavezető útról szól. Mindenkinek megvan a saját útja, a saját nehézsége.
Lehet, hogy közben sok dologgal küzdesz magadban, több gondolat is átfut rajtad, esetleg bosszankodsz, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, de végül rájössz, hogy minden gondolat csak elvonja a figyelmed a megtapasztalásról vagy kibillent az egyensúlyodból, a középpontodból az elme csendes és fókuszált figyelméből. Ezért szépen lassan megtanulod megfigyelni és megtanulsz alkalmazkodni a testedhez, megtanulod elfogadni és szeretni a fizikai határaid, miután lépésről lépésre megismered a tested és a saját reakcióid és állapotaid.
A gyakorlás rávezet arra, hogy mindegy, mit gondoltál magadról, mire vagy képes vagy mire nem, mert minden gondolat, amit megfogalmaztál eddig magaddal kapcsolatban, sokszor csak gátol a gyakorlásban, a felfedezésben. Megtanulod elengedni és elfogadni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, megtanulsz szeretni mindent úgy, ahogy van, hiszen minden egyes lépés része az egésznek. Megtanulsz alkalmazkodni önmagadhoz és lassan rájössz, hogy minden akadály csak egy újabb lehetőség volt a fejlődésedben. Csakúgy, mint az életben. Elengeded majd az előítéleteid, elfogadod és elkezded szeretni önmagad és a világot is úgy, ahogy van, annak, ami. Jó gyakorlást!
„A jóga értékét nem lehet szavakban kifejezni – meg kell tapasztalni.” Iyengar
Csáti Ersók Marietta, jógaoktató / Fotó: Freepik