Ahhoz, hogy sikeres legyen egy felsőoktatási intézmény, szakítani kell a régi berögződésekkel, korunk igényeire pedig gyors és ütős válaszokat kell adnunk – vallja Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, aki másodszor tölti be a Magyar Rektori Konferencia alelnöki tisztségét a plénum júniusi döntése alapján.
Összesen 74 felsőoktatási intézmény vezetője alkotja a Magyar Rektori Konferenciát, közülük választották meg a szervezet elnökségébe alelnöknek immáron második alkalommal. Mivel sikerült kivívnia ezt a bizalmat?
Szerintem a rektori konferencia elnökségében végzett munkát nem lehet csupán egy ember teljesítménye alapján lemérni, azt kell megnézni, hogy a mögöttünk hagyott két évben sikerült-e megfelelően képviselni a szakmai fórumokon és a döntéshozatalban az intézmények érdekeit, hiszen ez az elsődleges célja a konferenciának. Ugyanakkor tény, hogy egy meglehetősen heterogén közösségről beszélünk, ahol számítanak a személyes benyomások is. Ebből a szempontból a kompromisszumkészség egy nagyon fontos erény, valamint az, hogy az ember integratív személyiség legyen, aki kellő empátiával áll hozzá a problémák megoldásához.
Ön ilyen személyiségként jellemezné magát?
Igyekszem a felmerülő problémákat több oldalról körbejárni és megismerni minden szereplő álláspontját, alapvetően a kiegyensúlyozottságra és a stabilitásra törekszem. Ha konkrétumot kell említeni, azt emelném ki, hogy több egyetemen a két felsővezető, a rektor és a kancellár kapcsolata nem mindig zökkenőmentes. Nálunk ilyen probléma nincs, és ennek az alapvetően támogató vezetői modellnek a híre elért több egyetemre is az országban.
Hogyan működik a mindennapokban a Magyar Rektori Konferencia? Milyen gyakran üléseznek?
A rektori konferenciát úgy lehetne röviden jellemezni, hogy ez a szervezet a magyar felsőoktatási intézmények vezetőinek az érdekképviseleti és egyeztető fóruma. Általában évente két alkalommal ül össze a tagság egy plenáris ülésen, a köztes időszakban pedig az elnökség végzi a munkát. Főleg a felsőoktatásban felmerülő ügyek mentén dolgozunk, így delegálunk tagokat szakmai fórumokra, valamint döntés előkészítő ülésekre is.
Itt minden esetben egy közös álláspontot képviselnek. Hogyan alakítják ki ezt, hiszen az intézmények eltérő jellegéből adódóan eltérő igények is megfogalmazódhatnak?
Létezik egy belső működési elv, miszerint a szavazásnál az intézmények méretétől függően a nagyobbaknak nagyobb szavazati súlya van, mint egy kisebb egyetemnek, de fontos kiemelni, hogy a legfontosabb kérdésekben szinte mindig egyetértés van. Hiszen mindenkire ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak, ugyanabban az oktatási és gazdasági helyzetben kell boldogulnunk, tehát a nehézségeink is hasonlóak. Röviden összefoglalva: több az, ami összeköt minket, mint ami elválaszt.
Melyek most a legaktuálisabb ügyek, amiben a Magyar Rektori Konferenciának állást kell foglalnia?
Egy felsőoktatási modellváltás közepén vagyunk, miközben országos tendencia, hogy csökken a hallgatók létszáma. Az utóbbi évek legnagyobb strukturális átalakítása zajlik éppen, ennek az eredménye, hogy a Pannon Egyetemtől elkerült a keszthelyi kar, ugyanakkor megkaptuk a zalaegerszegi képzési helyet. Ez egy olyan folyamat, amelynek minden mozzanatára nagyon kell figyelni.
Érzékelhetően a fővárosi intézmények előnyben vannak a hallgatói létszám alapján.
Ez egy rossz berögzülés, hogy az egyes intézményeket kizárólag a hallgatók létszáma alapján ítélik meg. Budapest vonzerejével a vidéki egyetemek ugyan valóban nem tudják felvenni a versenyt, hiszen a fiatalok körében egy fővárosi élet vonzóbb, mint vidékre jönni tanulni, ugyanakkor más megközelítésből egyáltalán nem olyan éles a különbség. Mind a szakmai teljesítményben, mind a tudományos eredmények tükrében egyértelműen látszik, hogy a vidéki egyetemek is bőven azt a szintet hozzák, mint a fővárosi társaik. A saját példánk is ezt mutatja, hiszen csak tudományos eredményekben a Pannon Egyetem a hetedik legjobb az országban, de van olyan lista is, ahol a harmadikak vagyunk.
Mindezek tükrében hol látja a Pannon Egyetemet 5-10 év múlva?
Ezt inkább úgy közelíteném meg, hogy mi az egyetem stratégiája a következő években. Szerintem az egyetemeknek a saját régiójukban kell a kutatás és fejlesztés, egyszóval az innovációs munka központjainak lenniük. A falakon belül folyó tudományos munkát a közélet és a gazdaság színterén kell kamatoztatniuk. Tehát a kutató egyetemekben látom a jövőt, Veszprémben pedig már 10 éve képviseljük ezt az irányvonalat és a jövőben is ezt szeretnénk folytatni. Napjainkban a képzésekkel kapcsolatban a leglényegesebbnek azt látom, hogy a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség.
Hajas Bálint / Fotó: Domján Attila