Veszprém az éttermeivel ellentétben sosem volt híres a fagylaltjairól. 2020-ban viszont a Völgy Fagyizó különdíjat nyert a Balaton Fagyija versenyen, így a város is felkerült a fagyitérképre. Meglátogattuk a vár alatt üzemelő műhelyt.
Veszprémi vár, Kolostorok és Kertek sétaút, Séd patak, Benedek-hegy. Kívánni sem lehetne szebb környezetet egy vendéglátósnak. 2011-ben szinte ezek keresztezésében, a vár lépcsőjénél nyitotta meg fagyizóját Póta Anett és férje, Póta László. Velük beszélgetettünk annak kapcsán, hogy idén a „Tök jó fagyi” nevű, sós-tökmagos-vaníliás kreációjukkal különdíjat nyertek a Balaton Fagyija megmérettetésen. Azt is megkérdeztük: mi a jó fagyi titka?
Stílszerűen egy forró nyári napon tértünk be a ma már mediterrán hangulatra hajazó Völgy Fagyizóba. A terméskőből kirakott, itt-ott olaszos elemeket felvonultató egység nem mindig árasztotta magából ezt a hangulatot. Korábban itt egy omladozó, romos épület állt, ám a házaspár látott benne fantáziát: több mint egy évtizede lehetőségük adódott felújítani, ami majd három évig tartott, mivel a jelenleg is főállásban porcelánfestőként dolgozó férj, Póta László többnyire saját kétkezi munkájával készítette - ahogy azokat a fagylaltokat is, melyek helyben, saját recept szerint készülnek.
Eredetileg beülős, kávézós, fagyikelyhet is kínáló egységként működtek, ám változtattak a koncepción, ma már kimondottan csak a fagylaltra koncentrálnak, aminek részben meg is lett az eredménye, hisz ha ma azt mondjuk, hogy Veszprém és jó fagyizó, a legtöbben a Völgyre asszociálnak. László a nyitás előtt fagyis szakembereknél pallérozódott, ahogy ő mondja, megtanulta a szakma csínját-bínját.
“Szerencsére az elejétől az egyik legjobb minőségű olasz cég alapanyagaival indultunk, ehhez "már csak" az összetevők pontos arányát kellett precízen betartani, és szezonban, hétfő reggeltől vasárnap estig megállás nélkül dolgozni, hogy ennyi év után is létezni tudjunk. Ma szinte ugyanazt az elejétől bevált receptet használjuk”
- mondja, de részleteket nem árul el. Épp csak annyira avat be minket, amennyire szükséges: kezdettől fogva drága alapanyagokkal és valódi gyümölcsökkel dolgoznak. A tejes fagyiban sok tejszín, az eperfagyiban eper, a mangósban mangó van és nem gyümölcsíz.
Elmondása szerint az elején az is megfordult a fejükben, hogy a minőségből lejjebb adjanak, vagy bezárják a boltot, hisz a prémium minőségű alapanyagok magas ára miatt alig volt haszon egy-egy gombócon, ezért csak úgy tudták fenntartani a fagyizót, hogy mindketten évekig főállás mellett dolgoztak. De kitartottak amellett, hogy jó fagyit adjanak a veszprémieknek. „Belerakjuk, ami kell bele, nem spórolunk ki semmit”- mondja. Ma látjuk, ízleljük is az eredményt, hisz az idei díj mellett számos oklevéllel és elismeréssel büszkélkedhetnek.
Mint oly sok minden, nem lehetne díjnyertes és népszerű a Völgy-fagyi, ha nem folyna olajozott csapatmunka a háttérben. Az új ízeket általában a ráérősebb, szezonon kívüli időszakban közösen találják ki és kísérleteznek az ízekkel. Volt itt már spenótos-banán, szárított paradicsomos, rebarbarás és kapros-túrós ízű is. A feleség azt mondja, hallgatnak a visszajelzésekre és kritikákra. Ha valami beválik, megtartják, ha nem, leszedik a tábláról. „Ha azt mondják, hogy valamelyik ízen módosítsunk, szívesen változtatunk”- árulja el. A recepten kívül ez a jó fagyi titka.
Elmondásuk szerint a kilenc év alatt már vagy 200-féle ízt alkottak meg, de egyszerre csak 16, forgalmasabb hétvégéken 32-t tartanak a pultban a környékbeliek és a turisták örömére. És hogy mit hoz a jövő? A házaspár elárulta: több verseny és oklevél után nem szeretnének többet, csak tanulni, és a minőséget folyamatosan tartani. És talán gyermekeik közül is lát valamelyik benne fantáziát - a nagyobbik fiú, Dániel idén már a pultban vállalt nyári munkát.
Gesztesi Ákos / Fotó: Domján Attila