Régi szólás-mondásokkal illusztrálni egy történetet meglehetősen elcsépelt, Vándor Róbert, az 52. Kékszalag Nagydíj győztes RSM2 kormányosának példája mégis azt bizonyítja, hogy a türelem, nos, ha rózsát nem is, kékszalagot terem.
Édesapjával hároméves korától hajók mellett töltötte nyarait, tíz esztendős múlt, amikor versenyszerűen vízre szállt, s miután végzett az ország jelenlegi legjobb gimnáziumában, a veszprémi Lovassyban, megépítette első vitorlását is. Vándor Róbert életében mégis közel az ötvenhez jött el a valódi beteljesülés, amikor Európa legrangosabb tókerülő versenyén 17 óra 52 perc 57 másodperces idővel csapatával (Kalocsai Zsolt, Lange Péter, Bali István, Margitics Botond és Fekete András) elsőként futott be a célba.
A verseny valóban egyfajta türelemjáték is volt, és leginkább az akaraterő, az elszántság próbája, hiszen Vándorék az utóbbi tíz év legszélcsendesebb Kékszalagján bizonyítottak: bár a biztonsági rajtot követően két-háromszor is tetemes előnyt alakítottak ki maguknak, a szelek ura rendre közbeszólt. A csapat azonban rendületlenül állta a sarat. Negyedszerre is újrakezdték a versenyt, és győztek.
„A mi titkunk – ha egyáltalán nevezhetjük annak – az, hogy az elmúlt évek során bármikor, bármilyen helyzetben számíthattunk egymásra. Együtt építettük a katamaránt, együtt teszteltük azt, együtt térképeztük fel az ellenfeleket, együtt elemeztük a meteorológiát. A versenyen szintén mindenki, minden másodpercben ugrásra kész és aktív volt: ez adott erőt a hajónak is” – vallotta Vándor.
Bár azt gondolhatnánk, most már nyugodtan dőlhet hátra, hiszen egy teljes életrevaló élménnyel gazdagodtak, valami azt súgja, fogják még szelni a habokat a következő megmérettetéseken is.
Ecoport / Fotó: Cserta Gábor