Sokáig csak fürdőhelyként jegyezték, később a magyar értelmiség első számú találkozási pontja lett Balatonfüred. Az országos kezdeményezés prototípusát itt hívták életre, miközben a reformkori értelmiség folyamatosan formálta a várost. Vagy fordítva: Balatonfüred formálta a reformkor nagyjait?
A kereslet és kínálat hamar megtalálja egymást. Tekinthetünk rá úgy, mint egy öngerjesztő folyamatra, amely az innováció táptalaja és mozgatja a gazdaságot. De értelmezhető-e ugyanez egy város fejlődéstörténetében is? A reformkori Balatonfüreden pontosan egy ilyen folyamat ment végbe.
Na, de kezdjük az elején, amikor Füred még csak egy közkedvelt fürdőhely volt a maga gyógyvizeivel. Már a XVII. század végén mutatkoztak jelei annak, hogy Füred a vidéki magyar városok közül kiemelkedik népszerűségével. Ekkor még kizárólag a fürdőhelyekre koncentráltak, hogy kiszolgálja a magyar elitréteg luxussal szemben támasztott igényeit.
Az 1800-as évek első felében az európai korszellemmel haladva, a magyar értelmiség körében is elindultak az ellenzéki reformgondolatok. Elkezdődött a Széchenyi, Kisfaludy, Kossuth és még számos történelmi alak nevével fémjelzett korszak.
A politikai hangulat változáson ment keresztül, az elit kulturális igénye azonban nem. Ennek okán továbbra is népszerű maradt Füred, ahová egész évben szívesen látogattak el a kor nagyjai, miközben hozták magukkal a reformkori gondolataikat.
Balatonfüred ekkoriban egyfajta bizalmi funkciót is betöltött. Távol volt a fővárostól, ahol a császárság besúgói minden összejövetelen, bálon jelen voltak, a Balaton partján viszont üdülésbe ágyazott szellemi építkezés zajlott.
Ez az idilli állapot azonban nem volt kulturálisan kielégítő, nem volt színház a városban. Sőt, akkoriban nem létezett állandó kőszínház Magyarországon sem. Elsőként Kisfaludy Sándorban fogalmazódott meg az elképzelés: építsenek Füreden egy kőszínházat. Kisfaludy inkább a nemesség konzervatív részéhez tartozott, Béccsel szemben viszont ő is szívesen fogalmazott meg kritikát. A színház kiválóan alkalmas a kultúrán keresztül az üzenetek közvetítésére, párbeszédet kezdeményez, vitákat generál. Társadalmi összefogással végül rekordidő alatt megépült a színház és 1831. július 2-án megnyitotta kapuit. Innentől kezdve a füredi teátrum lett az a hely, ahol a magyar értelmiség nagy nyilvánosság előtt megfogalmazhatta reformgondolatait. Ezzel egyetemben megjelentek Füreden is a császári udvar poloskái, viszont addigra egy olyan szintű beágyazódása volt a magyar értelmiségnek, hogy funkciójában továbbra is a reformmozgalom egyik központja maradt a város.
Az intézmény virágkora 1837-ig állt fent, ekkor nyílt meg Pest-Budán a központi színház. Ekkortájban már kijöttek a füredi teátrum hiányosságai, a gyors tervezés és építkezés miatti konstrukciós hibák.
A színház lejtmenete azonban nem vonta magával Füred hanyatlását is. Sőt, a negyvenes évektől az elit már nem csak időszakos üdülővárosként tekintett Füredre. Kossuth volt az, aki éles kritikát fogalmazott meg, a Balatont egyenesen „megátkozott holttengernek” nevezte. Hatalmas kiaknázatlan lehetőséget látott benne, minthogy „…egyetlenegy hajó sem libeg, kivévén talán a füredi séta ladikot, vagy egy nyomorult halászcsónakot.” Elkezdődött a balatoni gőzhajózás megvalósítása, amelyben Kossuth legnagyobb politikai ellenfelében, Széchenyiben talált társra. 1847 májusában el is indult az első menetrend szerinti járat, amelyet aztán továbbiak követtek. A Balaton központja ezzel továbbra is Füred volt.
A szabadságharcot követően átrendeződött a magyar társadalom, de Füred megtartotta kulturális és gazdasági jelentőségét az addigra gyökeret vert hagyományaival, úttörő fejlesztéseivel. Nem állítjuk, hogy a magyar reformkor Füred nélkül másképpen zajlott volna, de történelmi kérdésekben a „volnának” nincs is létjogosultsága. Viszont az tagadhatatlan, hogy Füred meghatározó volt a magyar reformkori szellem fejlődésében, és Füred mai identitásának is ekkor szabtak irányt.
Hajas Bálint | Fotó: internet